A méhnyakszűrésről

A méhnyakszűrés módszerei
Georgiosz Papanicolau már 1928 ban közzétette azt a megfigyelését, hogy a méhnyakrákot a
hüvelyből vett mintából, hámkaparékből meg lehet állapítani. Azonban az 1943- ban Herbert F.
Trauttal közösen megjelentetett monográfiát követően figyeltek fel ennek a megfigyelésnek a
lényegességére nemzetközi szinten. Ebben a műben leírják a méhnyak fiziológiás cytopathológiai
változásait, valamint a különböző betegségek kihatásait és a rák okozta elváltozásokat is.

Ezután vált világossá, hogy a Papanicolau által feltalált módszerrel, a méhnyakról levett, lesodort
sejtekből készített, speciálisan megfestett kenetből ki lehet mutatni a méhnyak rákos elváltozásait,
sőt a rákot megelőző elváltozásokat is.
A világszerte elterjedt gyakorlat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennek a rosszindulatú
daganatnak a halálozása és az előfordulása drasztikusan csökkent a hölgyek körében.
Ezzel módszerrel a nőgyógyászati vizsgálat során a méhnyakról egy speciális eszközzel sejteket
nyerünk, mintegy lesodorva azokat, majd tárgylemezre vékony kenetet készítünk belőlük. Ezt
fixálja a nőgyógyász, majd cytopatológiai laboratóriumba küldi a mintát. Itt speciálisan képzett
asszisztensek és orvosok megfestik, majd értékelik a kenetet. Korábban nagyon sokáig a
Papanicolau által kidolgozott értékelési módszerrel született egy eredményt. Ez a sokak által jól
ismert P0, PI, PII-III, stb. jelölés volt hosszú ideig a kapott leleteken. Majd a 80- as évek végétől, a
többször módosított és aktualizált Bethesda rendszer szerinti értékelés vette át lassan a helyét a
Papanicolau beosztásnak. Az új rendszer már sokkal részletesebb eredményt mutat a
szakembereknek, és az elváltozások előremutató értékelése is sokkal részletesebb lehet. Ezek az
eredmények a fiziológiás negatív kenet, ASC-US, L-SIL, H-SIL stb. jelöléseket tartalmazzák.

A hagyományosan elkészített Papanicolau- féle kenet értékelését azonban sok tényező zavarhatja.
Ilyen például, ha vastag a kenet, fixálási problémák vannak, sejtszegény a kenet, ha gyulladásos
sejteket, vörösvértesteket tartalmaz a minta.
Ezen zavaró körülmények kiküszöbölésére dolgozták ki a folyadék alapú cytológiai mintavételi
technikát. A beteg számára ez ugyanolyan megterhelést jelent, minta hagyományos kenetvétel,
azonban a nőgyógyász a sejteket nem tárgylemezre keni, hanem egy speciális folyadékba "mossa"
bele. Ez a sejteket tartalmazó folyadék kerül a cytopathológiai laborba és ott egy automata
bonyolult eljárással készíti el kenetet, ami egyrétegű úgynevezett, "monolayer" sejtkenet. Ebben a
kenetben minden sejttípus reprezentálva van. Nem nehezítik már azok a zavaró körülmények a
szakembereket és a laphámsejtek egyrétegű elhelyezkedése és jobb festődése révén az eredmény is
sokkal pontosabb lehet. A kenetet szintén a Bethesda rendszer szerint értékelik, tehát az eredmény
is eszerint lehet negatív vagy pedig a fentebb ismertetett ASC-US, L-SIL stb.
Előnye még ennek a módszernek, hogy ha szükség van HPV kimutatásra akkor nem kell új
mintavétel, mert ugyanebből a folyadékból az is kimutatható.
Mivel ez a módszer technikai szükségletei miatt jóval drágább, a széles körű lakossági szűrésre
egyelőre nem alkalmas.

A sejtkenet alapú szűrés mint látjuk, már közel 80 éve rendelkezésére áll a szakemberek számára,
de a méhnyakrák előfordulása és halálozása a kezdeti nagy csökkenés után nem alakult úgy, ahogy
azt szerették volna.

Komoly áttörést hozott a szakma számára Harald zur Hausen német virológus munkássága, aki a 80-
as évektől kezdődően bebizonyította, hogy a méhnyakrák kialakulásáért a human papilloma
vírus(HPV) magas kockázatú törzsei a felelősek. Ezért 2008- ban Nobel díjat is kapott.

A felfedezés alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ha a méhnyak sejtjeiben ki tudjuk mutatni a magas
kockázatú HPV-t, akkor ki tudjuk szűrni azokat a hölgyeket akik a méhnyakrák szempontjából
veszélyeztetettek. Szerencsére azonban nem minden HPV fertőzés okoz méhnyakrákot. Az igazolt
HPV pozitív esetek csak mintegy 20% -ban indulnak el a kóros folyamatok, és kb 1%-ból alakul ki méhnyakrák. Ezt azért fontos leszögezni, mert a HPV fertőzés a világ leggyakoribb nemi úton terjedő fertőzése, de fiatal korban a szervezet nagy eséllyel legyőzi a vírust. Tehát a vírus kimutatása nem egyenlő a méhnyakrák diagnózisával!
A HPV kimutatása nőgyógyászati vizsgálat során ugyanúgy történik, minta folyadék alapú
cytológiánál. A levett sejteket egy folyadék közegbe teszik és így jut el a laborba.
Az eredmény többféle lehet attól függően, hogy melyik labor végzi a kimutatást. A negatív azt
jelenti, hogy nincs vírusfertőzés, a pozitív esetekben pedig a 16-os és a 18-as törzseket külön
vizsgálják, mivel a méhnyakrákok 70%-ában ez a két törzs kimutatható. A többi magas kockázatú
vírus törzset pedig vagy egyben nevezik meg, úgymint egyéb magas kockázatú HPV pozitív vagy
pedig más labor ezen belül is megnevezi a pontos típust pl. 31, 33 stb. pozitív.
Nagy előnye a HPV kimutatásnak, hogy igen érzékeny módszer, és önmintavételi eszköz is
hozzáférhető, amivel a hölgyek otthon le tudják venni a mintát, hátránya azonban, hogy nem eléggé
specifikus, ezért könnyen túldiagnosztizáláshoz, túlkezeléshez vezethet.
Jelenleg tehát a fent ismertetett három módszer alapján a magyarországi friss ajánlás a
méhnyakszűrésre a következő. 30 éves kor alatt csak sejtkenet, negatív esetben évenként ismétlés.
35 éves kor fölött HPV szűrés, pozitív esetben sejtkenet vizsgálat, mely lehet hagyományos vagy
pedig a pontosabb folyadékalapú is. 65 éves kor fölött, amennyiben 50 éves kor után az utolsó
három szűrés negatív volt és az előzményben nem szerepel súlyos méhnyakrákmegelőző állapot
vagy méhnyakrák, nem szükséges szűrést végezni.Természetesen ezek az elvek csak panaszmentes
esetben igazak. Amennyiben a páciensnek panasza van, szükség lehet soron kívüli vizsgálatra is.

A legvégén pedig még egy nagyon fontos dolgot ki kell emelni. A méhnyakrák megelőzésnek
létezik egy elsődleges formája a HPV elleni védőoltás alkalmazásával.